Végső bánat

Eljön egy pillanat már nem tudod miért vagy,

Nem számit már semmi nem bánt többé senki.

Elérted végre mit szerettél volna már rég,

Nem szólsz már senkinek nem tud rólad többé senki sem.

Egy este lefekszel s csak reméled többé nem ébredsz fel,

Még sem hisz itt vagy és szenvedned kell.

Nincs mit tenned továbbra is csak szenvedj.

Már rég fel adtad volna ha nincs egy nő kit szeretsz,

Miatta némán s csendben tovább szenvedsz.

Na mindegy úgy sincs többé reményem,

Fel adom nem ragaszkodom többé az élethez.

Ég veletek talán utoljára még ma létezem.

Fekete István