Újra a mélyben

Vagy mégsem?

Úgy aludtam el hogy fájt a szívem,

Úgy ébredtem még mindig szomorú

a lelkem.

Úgy folytatódott hogy már nem élek,

Nem élek már nem remélek.

Úgy érzem nincs reményem,

Úgy érzem végem nincs ki szeretne.

Csak barát mit érek vele,

Hozzá nem bújhatok vigaszt nyújtsak.

Nem mondhatóm ki szeretlek,

Mikor átölellek szerelemmel.

Pedig neked adom a szívem,

Te mégis eltaszítottad nem kell.

Az élet sajnos nem kegyes,

Eddig nem szerettem.

Mára megváltozott minden,

Egy kis esélyem még lehet.

Vagy csak képzelem,

De kimondom Szeretlek.

Fekete István